Pro Bona Coaching & Training Center

fejlesztés, coaching, tréning

IAC

Tagjai vagyunk az International Association of Coaching (IAC) szervezetének.

International Association of Coaching

Coaching Blog

Proaktív Coaching

Tematikus oldalaink


Executive Coach képzés

 

Coachville

Member



Fair play! Fair play?

 

Nem csak a sport világában, de a jogi, üzleti életben és a családi ügyekben is gyakran alapvető kérdésünk, hogy egy viselkedés erkölcsileg elfogadható-e. Az ember egyik karakteres jellemzője a méltányosság és méltánytalanság megkülönböztetésének képessége – de pontosan mit is értünk ezen?

A mostanában leginkább a „túlfizetett” bankárokkal és brókerekkel szemben megfogalmazott rosszalló reakciók kapcsán került előtérbe, hogy voltaképp máig nincs egyértelmű, széles körben elfogadott meghatározása annak, hogy mit is értünk méltányosságon – helyesebben, milyen viselkedést érzünk tisztességesnek. Nichola Raihani a londoni University College-ről és Katherine McAuliffe, a Harvard kutatója ennek jártak utána rendhagyó kísérletükben – számolt be az Economist.

Vizsgálatukban két általános hipotézist vettek górcső alá. Az első feltételezés szerint a másik ember megbüntetésének vágya automatikusan következik abból, ha valaki érzelmeinket vagy érdekeinket sértően viselkedik. A másik feltevés szerint az elégtétel vágya voltaképp az igazságtalan következmények kiegyenlítésére irányul – tehát, ha elvesznek tőlünk valamit, akkor az eredeti állapotot szeretnénk visszaállítani.

A vizsgálathoz újszerű módszerrel gyűjtöttek aktivistákat is. A megszokott, egyetemi hallgatókból álló alanyok helyett az Amazon webáruház rendszerén keresztül toborozták a résztvevőket. Így nem csak sokkal több – ötszázhatvan – résztvevőt sikerült összeszedni, mint rendszerint a pszichológiai kísérletekben, de a korcsoport sem volt a 21 évesnél fiatalabbakra korlátozva.

A kísérletben párba rendezték a résztvevőket, akiknek játszaniuk kellett. Mindketten kaptak egy kis összeg pénzt. A játék azzal indult, hogy az egyik játékos elvehetett párjától egy előre meghatározott összeget, vagy dönthetett úgy is, hogy ezt nem teszi meg. Ez után a másik fél dönthetett úgy, hogy a párja bukjon el egy jelentősebb hányadot saját pénzéből – ezt nem ő kapta meg, hanem kikerült a játékból –, azon az áron, hogy ő maga is elveszít valamennyit keretéből.

A három forgatókönyv szerint is lefolytatott kísérletben az első játékos 10, 30 vagy 70 centet kapott, míg a második minden esetben 70-et. Az első játékos ezután elvehetett 20 centet a másodiktól. Végül a második játékos kapta a lehetőséget, hogy 30 centtel csökkentse az első vagyonát, de csak akkor, ha közben ő is feláldoz 10 centet a saját pénzéből.

A játék lényege, hogy a második játékos mindhárom esetben ugyanakkora veszteséget szenved el, ha az első játékos úgy dönt, hogy pénzt vesz el tőle. A sérelem, másképp fogalmazva, mindig ugyanakkora. De a kezdőtőke függvényében megváltozik a játék végkimenetele, ha a második játékos lemond a megtorlásról: az első forgatókönyvben ekkor jobban jár, a második változatban azonos eredménnyel zárnak, míg a harmadik kiindulási helyzet esetén a második játékos mindenképp rosszabb eredménnyel zárja a játékot.

A játékban tapasztalt viselkedés meglepő eredményeket hozott. Az első két esetben, tehát, amikor jobban vagy azonos eredménnyel zárhatták a játékot, a kettes számú játékosoknak csak a 15 százaléka döntött a tőlük is áldozatot kívánó megtorlás mellett. A harmadik típusú játszmákban azonban, amikor mindenképp az egyes számú játékos kerül ki jobb helyzetben a játékból, a kettes számú résztvevők 40 százaléka döntött a költséges „válaszcsapás” mellett, ha az első játékos pénzt vett el tőlük.

Az eredmények arra utalnak, hogy az embereket nem az bőszíti fel igazán, hogy megkárosítják őket, hanem az, ha a sértő fél ez által előnyre tesz szert velük szemben. A cikk egy figyelmeztetéssel zárul: ha már a néhány cent veszteség is képes irracionális válaszlépéseket kiváltani, akkor a csillagászati fizetéseket zsebre tevő, a válságért okolt bankárok elkezdhetnek aggódni – fogalmaz az Economist írása.

Coachként érdemes azonban továbbgondolni a történetet. Míg a kísérlet szereplői sem a játék előtt, sem azt követően nem ismerték meg egymást, a valóságban azonban sokszor hosszú távú, mondhatni stratégiai interakciókban veszünk részt. A bosszúállás, ahogy a kísérletben is, mindkét fél számára költségként, veszteségként írható le. Ha végtelen spirál bontakozik ki, az eredmény – akár anyagilag, akár érzelmileg – katasztrofális lehet. Fontos azonban, hogy szem előtt tartsuk, milyen ösztönös késztetések állnak a „szemet szemért” elve mögött: már csak azért is, hogy leküzdhessük őket!

 
 
Joomla Templates by Joomlashack