Mire tanít a vakáció?

Olvasási idő: 4 perc

Ne gondoljuk, hogy a nyaralás pusztán menekülés a hétköznapok elől. A szabadságunk alatt sok fontos készséget, jó tulajdonságot fejleszthetünk is – világít rá a Positive Psyhology News cikke.

Az írásban Aren Cohen, problémás gyerekekkel foglalkozó oktatási specialista osztja meg személyes tapasztalatait, amelyek nyomán magunk is rögtön másképp tekinthetünk a vakáció napjaira, heteire.

A szerző saját, partnerével közös utazásainak példáján keresztül világítja meg a tanulási folyamatokat, amelyek szinte maguktól pottyannak az ölünkbe, ha idegen környezetbe csöppenünk.

Első lépésként érdemes végiggondolni, hogy vajon egyformán áll-e egy ilyen úthoz a két (vagy több) turista. Előfordulhat, hogy az egyik személyiségnek fontos a szigorú tervezés nyújtotta kiszámíthatóság és biztonságérzet, míg a másik jobban szereti az utolsó pillanatra, improvizációra bízni a szállás és utazás kérdéseit.

Már eleve a különféle megközelítések összehangolása – márpedig ez már az elutazásnak is előfeltétele – egy olyan kihívás, amiből sokat tanulhatunk.

Viszonylag szegényes még a szabadidős utazások, a nyaralás irodalma a pozitív pszichológiában, leszámítva talán Sebastian Filep és Greta Couper tanulmányait.

Az látszik kikristályosodni a témával kapcsolatban, hogy ezek a kimozdulások lehetőséget teremtenek az úgynevezett transzformatív tanulásra, amikor az egyén egy új szituációban vizsgálat tárgyává teheti, és szükség szerint megváltoztathatja világfelfogását, értékrendjét és viselkedését. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy mindkét tanulmány cserediákok több hónapos tapasztalataira alapozza megállapításait.
Egy-két hetes külföldi kikapcsolódástól is komoly boldogságérzetet élhetünk át.

A többség kipihenve és szinte megfiatalodva tér haza a nyaralásról. Ezért mindenképp érdemes végiggondolni, hogy mely pozitív vonásokat erősíti meg a vakáció.

1. Kíváncsiság (Curiosity). Vannak, akik minden évben a megszokott nyaralóhelyüket keresik fel, de a többség általában új helyekre, új élményekre kíváncsi. Az internetes böngészés eredménye nem összehasonlítható a személyes átéléssel.

2. Tanulóképesség és tudásszomj (Love of learning). Az idegen kultúrák megértése időnként még azokat is komolyabb utánanézésre ösztönzi, akik amúgy nem érdeklődnek a történelem, a klíma-kutatás vagy épp a művészettörténet iránt. Ha csak egy múzeum ismertető szövegeit olvassuk is el, vagy a helyi állat-és növényvilágot ismerjük is meg, hajalmosak vagyunk a friss élmények hatására még a helyszínen vagy később otthon alaposabban is beleásni magunkat a témába, mint azt amúgy tennénk.

3. Nyitottság (Open-mindedness). A miénktől különböző kultúrák, országok felkeresése során számos, otthon ismeretlen szokással, megoldással találkozhatunk. Kiderül, hogy bizonyos dolgokat teljesen máshogy is meg lehet oldani, mint ahogyan azt megszoktuk. Ráadásul, az előre elképzelt dolgokhoz képest sokszor egészen meglepő, váratlan helyzeteket élünk át. Ez önmagában is rászorít az improvizációra, prekoncepcióink korlátainak felismerésére.

4. Lendület (Zest). Fél szívvel nem érdemes nyaralni. Az utazást mindig körüllengi a kaland és felfedezés lelkesítő érzése, amely elkísérhet minket a későbbiekben is, és a tetterővé váltható a hétköznapok során is.

5. Társadalmi intelligencia. Ha kapcsolatba kell lépnünk helyiekkel – különösen, ha nem eleve az idegenforgalomban dolgozó, turistákra felkészített személyekkel – akkor fontos, hogy megtaláljuk velük a közös hangot. Könnyen olyan helyzetbe kerülhetünk, ahol jól bejáratott interakciós formuláink érvényüket vesztik, és ott, helyben kell feltalálnunk magunkat. Már csak ezért is érdemes kiszakadni a turisták „rezervátumaiból”, és belekóstolni a felkeresett ország igazi ízeibe.

6. A szépség és kiválóság elismerése. Hacsak nem a világ legborzalmasabb helyeinek egyikét keressük fel, számunkra új természeti és/vagy építészeti csodákat találhatunk. Nem is csak az útikönyvekben szereplő jelentősebb látnivalók, de a helyieknek teljesen megszokott, észrevehetetlen apróságok is örömmel tölthetnek el. Hazatérve pedig talán máshogy látjuk majd megszokott környezetünket is – felfigyelve korábban a jelentéktelenségbe süppedt részletekre is.

7. Szeretet. A közös utak rendszerint összekovácsolják a párokat és megerősítik a kapcsolatot. Nem is csoda, hiszen a közös élmények és kihívások közös örömöket vagy épp közösen kialakított megküzdési stratégiákat igényelnek. Nem is beszélve a szép úti emlékekről, amelyekre később visszagondolva az esetleges konfliktusok is könnyebben lesznek kezelhetőek.

8. Hála. A váratlan események – például egy meghiúsult szobafoglalás – remek lehetőséget adnak a hála megélésére, főleg ha végül sikeresen kerülünk ki belőlük. De a „sors keze” mellett természetesen embereknek is gyakran leszünk hálásak idegenben, hiszen turistaként gyakran szorulunk egymás, vagy épp a helyiek segítségére. A hálát azonban máshogy is átélhetjük, a hazaérkezéskor: jó arra gondolni, hogy van a világnak egy olyan szeglete, amelyet otthonunknak hívhatunk, rokonokkal, barátokkal és a hétköznapok örömeivel.